Bízz bennem! [antikvár]

Első fejezetEddie legszívesebben fel sem vette volna a kagylót, ám a készülék kitartóan csöngött. Alig fél órája ért haza a munkából, és éppen Tommy matematika leckéjét nézte át. Tegnap megígérte a gyereknek, hogy ha megírja a házi feladatait, mire ő megjön, elviszi a városi fedett műjégpályára, és megtanítja korcsolyázni.-Apa, téged keresnek - közölte a kisfiú morcos ábrázattal, mintha előre sejtette volna, hogy lőttek a délutáni közös programjuknak.A férfi fáradtan megdörgölte a halántékát, mielőtt átvette tőle a kagylót.-Blumenthal.Pár másodpercig figyelmesen hallgatta a vonal túlsó végén beszélő kollégáját, majd összeráncolta a homlokát, és idegesen markolászta a telefonasztalkán heverő tollat.-Biztos, hogy ő az? Pontosan hol találták meg? -kérdezte gyors egymásutánban, azután sebesen lekörmölte a címet egy papírlapra. - Máris indulok.-Ma sem megyünk korizni - szögezte le Tommy felnőttes komolysággal, s bár hangjából csöppnyi szemrehányás sem érződött, Eddie-nek nyomban lelkifurdalása támadt.-Nézd, kis haver, most tényleg el kell halasztanunk a dolgot - vallotta be kényszeredetten. - De ne lógasd az orrod, amint lehet, bepótoljuk!