Bűntény-variációk hajókürtre [antikvár]

Fedlapja kopottas.
„Rault ​eloltotta cigarillóját a hamutartóban. – Én az igazságot keresem, asszonyom. És az néha nagyon kényelmetlen… – Kinek kényelmetlen? Kitért a válaszadás elől, begombolta felöltőjét, felhúzta disznóbőr kesztyűjét. – Miért nem akar nekem segíteni? A nő szembefordult vele. Finom metszésű porcelánarca, az élénk színű turbán keretében, halványan emlékeztetett valami ázsiai istennőre. – Nincs hozzátennivalóm ahhoz, amit mondott. Azon kívül, hogy tévúton jár, felügyelő úr. Jefnek mindenhez semmi köze. Rault már a folyosón volt. Visszafordult, és metsző pillantást vetett rá. – Hát akkor kinek van?” …Egy homályos hátterű kettős gyilkosság nyomozása során erre a kérdésre, ahányan csak belekeverednek, más-más választ adnak. Van, aki nem tudja hogyan és miért történt a bűntény, de megelégszik bűnbakkal bűnös helyett, van, aki azt gondolja, tudja, mi történt, de saját érdekében elhallgatja, van, aki nem tudja, mi történt, mégis magára vállalja a tettet, végül van, aki mindent tud, de azt hiszi, hogy ezt rajta kívül más nem tudja…S a mindenható politika úgy keveri a kártyákat, hogy megkeserítse az igazság keresését…