Bonita Avenue [antikvár]

Részlet a könyvből: "Mikor 1996 nyarán, egy vasárnap délután Joni Sigerius magával cipelte Aaront a szülei farmjára, hogy hivatalosan is bemutassa nekik, a lány apja olyan határozottan szorította meg a fiú kezét, hogy az már fájt. - Te csináltad azt a képet - mondta. Vagy kérdezte? Siem Sigerius zömök, fekete hajú, kemény férfi volt, olyan fülekkel, amiket nem lehetett nem észrevenni: vörösen duzzadtak, mintha olajban sütötték volna ki őket, s mivel Aaron régebben dzsúdózott, tudta, hogy karfiolfülekről van szó. Erős vászonruhák súrolják ilyenné, kemény testek és durva szőnyegek gyűrik a fülkagylót, míg vér és genny nem gyűlik a porcok és a babasimaságú bőr közé. Aki nem dzsúdózik komolyan, átmeneti duzzanatokkal és bőrkeményedésekkel megússza. Aaron feje két oldalán is egy-egy hétköznapi, sértetlen barackfül foglalt helyet. A karfiolfül a bajnokok sajátja, a monomániás tagoké, akik estéről estére a szőnyegre lépnek. A duzzadt füleket ki kell érdemelni, kemény férfiévek állnak mögöttük. Kétség sem fért hozzá, hogy Joni apja kitüntetésként viselte füleit, a szorgalom és a férfiasság bizonyítékaként. Ha Aaron annak idején a versenyeken szembekerült egy így megjelölt bikával, rémület szorította össze a szívét. A karfiolfül látványa mindig rossz előjel volt az esélytelen ifjú dzsudokának. Hogy palástolja, mennyire a látvány hatása alá került, így válaszolt: - Futószalagon csinálom a képeket. Sigerius fülei megmoccantak egy pillanatra. Göndör, de pamutszerűen rövidre vágott haj keretezte széles, lapos koponyáját"