Bontásra ítélve [antikvár]

?nnor- Vannak helyek, ahová mehetsz - mondja Ariana. - És egy ilyen okos srácnak jó esélye van arra, hogy megéri a tizennyolcat.Connor nem olyan biztos ebben, de Ariana szemébe nézve elillannak a kétségei, még ha csak egy pillanatra is. A lány ibolyaszín íriszét szürke csíkok barázdálják. Igazi divatbolond - mindig rögtön beadatja magának a legújabb pigmentinjekciót, amint forgalomba hozzák. Connor sosem vett részt ebben. Megtartotta a szeme színét olyannak, ahogyan született. Barnának. Tetoválása sem volt soha, mint oly sok kamasznak manapság. Egyedül a nyári napsütés szokta barnára színezni a bőrét, de november lévén már az is régen kifakult. Igyekszik nem gondolni arra, hogy talán soha többé nem látja a nyarat. Legalábbis nem Connor Lassiterként. Még mindig képtelen elhinni, hogy tizenhat évesen megfosztják az életétől.Ariana ibolyaszín szeme csillog, ahogy megtelik könnyekkel. Miközben pislog, a cseppek lecsorognak az arcán.- Connor, annyira sajnálom.Átöleli a fiút, és egy pillanatra olyan, mintha minden rendben volna, és csak ők ketten lennének az egész Földön. Connor egy másodper-cig legyőzhetetlennek, érinthetetlennek érzi magát de aztán a lány elengedi, a pillanat tovaszáll, és a fiú visszatér az őt körülvevő világba. Connor ismét érzi az autópálya robaját alattuk, ahogy száguldanak a11