Brandenburg Testamentum 1-2. [antikvár]

Nyár volt, a nap ragyogott a kék vízen, de a part elhagyatott volt. A fiatal orvos a fiú kezét fogva a ház kapujában várakozott. A fiú reszketett a félelemtől, de nem sírt. Amikor meglátta a szürke, kis Austint közeledni a keskeny, homokos dűlőn, a szíve kalapálni kezdett. A mamája gyönyörű, kék vászonruhát viselt és nagyon szép volt, de amikor kilépett az autóból, és levette a napszemüvegét, barna szeme könnyezett.