Brighton [antikvár]

PROIDGUS1971BOBBY SCALESSZEL A CHARIES FOLYÓ partján találkozott először. Kevin csak úgy tengett-lengett ott, köveket kacsáztatott a szürkészöld vízen, és nézte, ahogy a fény végigtáncol a tetején úszó olajrétegen. Épp idejében fordult meg, hogy lássa, amint Bobby levágja az ösvény egyik kanyarját. Idősebb volt nála, tizenkettő vagy tizenhárom lehetett, szénfekete hajú, a vonásai falfehéren világítottak a napsütésben. Lehajtott fejjel járt, menet közben a földet rugdosta, a vállán zsákvászon tarisznyát cipelt. A tarisznya mozgott.-Hé - szólt oda neki Kevin. Látta már Bobbyt a környéken, és azt is tudta, hogy eddig még senki sem baszogat-ta. Nem mintha Bobby nagydarab lett volna. Nem volt az. És nem mintha pisztolyt vagy kést hordott volna magánál. Ha hordott is, Kevin erről semmit sem hallott. Bobbynak nem voltak szülei. Ettől eg)' srác akár keményebbnek is tűnhet, de ő jobbára attól látszott annak, ahogy azt a csöndes, könyörtelen pillantását rászegezte az emberre. Brightonban mindenki tudta, hogy Bobby Scales nem lacafacázik. Őt aztán senki sem fogja baszogatni.-Mit csinálsz idelent? - kérdezte Bobby.