Close-up [antikvár]

Megkönnyítette a dolgot, hogy jól ismertük egymást. így akaratlanul együttműködött, bizalmassá, szinte meghitté vált az egész. Három hónapig készültem rá. Először minden oldalról górcső alávettem a tervet. Megpróbáltam magam elé képzelni. Amint biztos voltam benne, hogy kivitelezhető, elvesztette gondolatkísérlet jellegét: a lényem részévé vált. Nagyszerű elfoglaltság volt az előkészületektől - vagyis a vele és az ismerőseinkkel folytatott beszélgetésektől - egészen a szükséges holmik beszerzéséig. Be kell vallanom, sokat nem kellett bajlódnom. Ő maga adta az ötletet. Edith egyszerűen nem bírta az álmatlanul töltött éjszakákat, reggelre a szeme mindig megduzzadt és bevörösödött. És bár a puszta szépségnél jóval több erénnyel rendelkezett, mindenekelőtt szép akart lenni. Számomra mindig vonzó volt, akár kirittyentve tündökölt egy fogadáson, akár épp az ágyból kelt fel, és slampos megjelenése miatt szabadkozva, fürdőköpenyben teát főzött nekem. Az altató volt az egyetlen megoldás, hogy ne riadjon fel minduntalan az éjszakai lármától. Vártam a napot, úgy éreztem magam, akár egy gyerek, amikor a hullámvasút előtt kanyargó sorban áll. Mindig egy lépéssel előrébb, egyre közelebb. A fokozódó izgalom azon az estén érte el csúcspontját, amikor a kirakós minden egyes darabja tökéletesen összeállt. Megittunk egy üveg bort, és a bennünket lenyűgöző dolgokról beszélgettünk. Művészetről és művészekről, akik a fantázia és az érzelmek áthatolhatatlan, érthetetlen világát felfoghatóvá teszik a nagyközönség számára. Festőkről, szobrászokról, írókról, zenészekről. Edith teljesen nyugodt volt, hozzám bújt. Többször említette, hogy mellettem feszte-