Conan, a kalandor [antikvár]

Paták dübörögtek a rakpartra vezető utcán. Egy fekete lovas száguldott ki a házak közül, és olyan hirtelen rántotta vissza hátasa kantárszárát, hogy az riadtan felágaskodott. A kapitány dühösen felbömbölt, amikor a lovas leugrott a nyeregből és óriási szökkenéssel a gálya főfedélzetén termett. - Ki hívta magát a hajóra? - Induljanak már! - kiáltotta az idegen szilaj kézmozdulattal, hogy piros csöppek szóródtak a karjáról szerteszét. - Ki tudja fizetni az utat? - Csupasz acéllal fizetek! - mennydörögte a láncinges férfi, és meglengette a hatalmas kardot, mely kékesen csillámlott a napban. - Cromra mondom, ember, ha nem indul el azonnal, a legénysége vérében fürösztöm meg ezt a gályát! CONAN, a barbár elégedetten pillant a rakpartra özönlő üldözőkre, akiket sikerült maga mögött hagynia, és még nem is sejti, hogy élete hamarosan új fordulatot vesz, mert találkozik Bélittel, a Fekete Tengerpart kalózkirálynőjével, s olyan kaland várja, melyről eddig álmodni sem mert.