Csendes halál [antikvár]

PROLÓGUSAmikor lekapcsolja a lámpát, a leghalványabb fogalma sincs róla, hogy amit tenni készül, az vérontáshoz - és halálhoz - vezet ezen a meleg májusi estén. Az ártatlanság nagyon gyakran a balszerencse előfutára.Elsőként a holdon akad meg a tekintete. A domború égitest a Földközi-tenger feketeségéből kiemelkedve veti tükörképét a fiistüvegszerű felületre. Hogy fogyó vagy növekvő fázisban van, nem tudja megállapítani. Az időjárás az elmúlt héten szokatlanul borús volt, és mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, hogy utoljára itt állt a teraszon, felfelé bámulva az égboltra, amely elszánt harcot folytatott, hogy láthatóvá váljon a zsúfolt andalúziai tengerpart enyhén szennyezett levegőjén keresztül. Ám a felhők végül megöntözték könnyeikkel a száraz földet, és továbbálltak, nyomukban szinte azonnal kisarjadtak a megújulás zöld hajtásai.Visszatért a hőség, és vele az egész napos, végtelen napsütés ígérete. Mi másért is hívnák ezt a helyet Costa del Sóinak? Jó esély volt rá, hogy a nyár folyamán és a távoli ősz jó részében nem sok eső esik majd. Az ádáz, dühödt hőség a csúcsára hág, miközben tömegesen érkeznek a turisták, hogy megszállják a tengerpartot, és fehér bőrük vörösre, majd barnára süljön, amíg a helyiek a keskeny utcákat övező magas házak árnyékában sétálnak, átalusszák a legnagyobb kánikulát, és csak az esti hűvösben mozdulnak ki, hogy egyenek valamit.Ezen a késői órán friss a levegő, az enyhe tengeri szellő megzörgeti a medence mögötti kert pálmaleveleit, az éjszakai csendet kabócák ciripelése tölti meg. Csak amikor lekapcsolja a víz alatti világítást, akkor veszi észre a falon túli derengést, ott, ahol a szomszédos villának sötétbe kellene borulnia. A te-