Dollármilliók a nagymamában [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak, Kötéstábla kopottas
Silvia hüppögve a sírástól, de remegve is a félelemtől, engedelmesen kezébe vette a tollat. És írta: "Drága Aurelióm! Saját kézírásommal jelentkezem! Nincs semmi bajom, élek, egészséges vagyok, ne aggódj! Nem is lesz semmi bajom, ha teljesíted, amit fogságban tartó jóakaróink kérnek Tőled. Kérlek, ne tagadd meg tőlük! Annak az öregasszonynak a tetemét, akit a Corelli utcai Adriana mozi erkélyén a padozat alatt találtak, úgy, ahogy van, felső- és alsóruháival együtt, adjátok ki az ő emberüknek! Ha megteszed, ezt követőleg huszonnégy órán belül otthon leszek! Jövőnk és kettőnk közös boldogsága érdekében kérlek, teljesítsd a kérést! Vitesd a tetemet oda, ahová holnap délelőtt egy névtelen telefonáló mondani fogja. Ezért délelőtt tíz és tizenkettő között tartózkodj otthon, hogy aki felhív, megtaláljon. Csókol: Silvia"