Durva egy történet [antikvár]

A kezdet előtt Augusztusi éjszaka. Zajok. Apró, szapora roppanások, csobbanó neszek, az öböl felett visszhangosan rohangáló szél süvítése, valami furcsa súrlódó hang, mintha egy gumilabdán húzogatnánk az ujjainkat. Éles, nyikorgó zörejek és a hullámok locsogása Ülök a tengeri kajakban, és a ködöt bámulom. Csend van, a hold sápadt fénybe vonja a vizet. Visszatartom a lélegzetem. Feltninik az első fekete uszony, aztán a második, a harmadik, a negyedik Tizen-egyig számolom A szívem egyre hevesebben ver. A fekete és fehér testű ragadozók lassan kiválnak a ködből, és mintha csak hajtóvadá-szacra készülnének, egy vonalban sorakoznak fel: lekerekített végű uszonyaik némán szelik a holdfényben derengő vizet. Csendesen húzok egyet a lapáttal Majd még egyet. Feléjük tartok. Néhány tudnivaló a kardszámyú delfinekről A nem vándorló kardszdrnyü delfin a pildkerekség legfélelmetesebb csúcs-ragadozója. Természetes ellensége nincs: a táplálkozási lánc csúcsán fijglal helyet. Hihetetlenül intelligens teremtmény. Az egyes családok összetett és csak rájuk jellemző, a többi családétól megkülönböztethető dialektust használnak Egyike azon ritka fajoknak, amelyek a tudásukat továbbadják az utódaiknak. A nagyjából egy területen megtelepedve élő kardszárnyú delfinek roppant fejlett szociális tudattal rendelkeznek. De ejtsünk néhány szót a nomád kardszámyúakról is. Ők még nem vándorló társaiknál is veszélyesebbek, bátrabbak. Néma elszántsággal, általában magányosan járják az óceánok vételen vizeit. Miattuk nevezik a kardszámyú delfineket gyilkos bálnának is. Habozás nélkül támadják meg még az olyan nagyobb testű tengeri emlősöket is, amilyen a fóka, az oroszlánfóka, a delfin, de még a cápák és a bálnák is joggal tartanak tőlük. A vándorló kardszárnyú delfinek nem ismernek félelmet: tökéletes gyilkosok 13