Édes végtelenség [antikvár]

"„Miért ​fáj ennyire? Miért ez a kegyetlen, szívet facsaró kín? Hisz itt volt, mellette volt a szerelem, csak érte kellett volna nyúlnia. De nem vette észre. Mert a szerelem észrevétlenül van mellettünk. Akkor érezzük, amikor megszületik, akkor nagyon boldogító, de iszonyúan tud fájni, amikor veszély fenyegeti, amikor azt kell éreznünk, hogy elveszíthetjük. Miért így kell megtudnunk érzéseink nagyságát? Miért akkor döbbenünk rá a veszteségre, amikor már vesztésre állunk?” A szép szőke Helga, Böringer doktor felesége szembesül a fentiekkel. Házasságuk első boldog évei és a gyermekáldás után egyre inkább elhidegült kapcsolatuk, már nem is keresték egymás társaságát, az otthon melege veszélyben, a család széthullóban, a gyerekek dacosan és megrémülve, talajt vesztve élik mindennapjaikat. Megrázó igazságokra kell rájönniük egymást a távolból szemlélve. Böringer doktor a kutató munkában keresi a vigaszt egy távoli helyen. Keserűen, fásultan érkezik oda, ahol fura társaságba csöppen, fura kapcsolatokba bonyolódik. Ám itt bontakozik ki végtelen gyengédséggel átélt szerelme a törékeny, rejtélyes, fiatal kolléganője iránt, ami felborítja minden eddigi nézetét, az életét és hihetetlen mód megváltoztat mindent. A végkifejlet megdöbbentőbb, mint gondolnánk, a szerelmi metamorfózisok megfoghatatlan és gyönyörűséges bűvkörébe vonva az olvasót."