Égtörés [antikvár]

/. fejezet[Nézz ki az ablakon, Fist], mondta Jack az elméje legmélyén, hogy ne hallja más, csak a kis bábu. [Hópelyhek.]Miközben az űrkomp körbekanyarodott, a napfény megcsillant a hópelyhek óriási, jeges testén, olyan fényárba vonva őket, hogy még Hugó Fist szava is elakadt. Tucatnyi lebegett az Állomás előtt tátongó, hideg űrben. A kisebbek, úgy ötszáz méternyire keringve a nagy semmiben, finoman remegő burkolatukkal visszaverték a fényt. A nagyobbak fenséges kristályformáiba fraktálszerkezetek százai sűrűsödtek. Fényük részben a nap tüzéből fakadt, részben saját belső ragyogást árasztottak. Mögöttük ott fortyogott a kihalt Föld, toxikus felhőtengere csorbát ejtett fagyos tökélyükön.[A Totalitás csatahajórajt küldött az Állomáshoz?], suttogta Fist. [Ezt a háborút tényleg bebuktuk, pajtás!][Kelet szerint egy hónapja érkeztek. A béketárgyalóik támogatására.][Csak nem fonalon vagy? Belenéztél a hírhálóba? Azt hittem, tojsz az egészre.][Látni akartam, mire jö\áink haza.][Hát persze. Fogadjunk, már maileztél is Andreának. Harry halott, a csaj facér, egyenesen visszahúzol hozzá a Totalitás börtönéből, és még válaszra se méltat?]Jack mélyen hallgatott. Andrea levelei tartották benne a lelket a fogság utolsó két évében, segítettek elfogadni közelgő halála napi