Egy darabot a szívemből [antikvár]

Előszó Öt évvel korábban „Bárcsak alkut köthetnék Istennel!" Roseanne Robinson fejében folyton ennek a régi dalnak a szövege keringett, hiszen pontosan ezzel próbálkozott - alkut kötni Istennel, ígérem, jobb feleség leszek. Jobb ember. Eletem minden egyes hátralévő napján cselekszem valami jót. Bármit megteszek, ha visszaadod a férjemet. Add, hogy újra együtt lehessünk! A folyamatos könyörgésből csak akkor emelte fel a fejét, amikor a sebészköpenyt viselő orvos megjelent a kórházi váró dupla ajtajában. Reménykedve tartotta vissza a lélegzetét, de csalatkoznia kellett, mert az orvos tekintete a sarokban várakozó idősebb hölgyön állapodott meg, aki Roseanne érkezése óta a könnyeit törölgette. A fájdalmas feljajdulás csak másodpercekkel később hasított bele a csendbe. Szegény asszony, gondolta Roseanne. Kérlek, ne hagyd, hogy velem is ez történjen. Roseanne még csak harmincegy éves volt, és el sem tudta képzelni az életét a férje nélkül. Az egyetemi évek alatt kezdtek randevúzgatni, majd amikor a fiú építészi karrierje szárnyalni kezdett, és Roseanne digitális marketingügynökségének ügyféllistája is szépen gyarapodott, a kapcsolatuk komolyra fordult. A motorkerékpárt a férje három évvel azelőtt, két héttel a második házassági évfordulójukat követően vásárolta. Az az ostoba motor. Az juttatott ide bennünket. Roseanne nem rejtette véka alá, hogy nem tetszik neki az ötlet. Férje bátyjához, Charlie-hoz fordult támogatásért, mert azt gondolta, egy rendőr talán képes megfontolandó érveket felhozni, de ehelyett a sógora kioktatta, hogy „olykor a férjeknek is kijár egy kis boldogság". 7