Egy ékszer, egy város I-II. [antikvár]

A SÁRKÁNYSPIRÁL LEGENDÁJA Az ősi időkben, amikor a nagy királyok és hősök ivadékait a Sárkányok Nemzetsége okította, egy ifjú különös ábrát fedezett fel a legbölcsebbik Sárkány otthonában. —Nagybölcsességű uram! — szólította meg a Sárkányt. —Kérlek, magyarázd el nekem, mi ez! —Ez a Sárkányspirál képe. —Mi az a Sárkányspirál? —A világunk összes titka! — felelte az irdatlan tanítómester, és gondterhelten rezegtek hatalmas szeme fölött a bőrlebernyegek. A fiú felkapta a fejét. —Az összes titok? — kérdezte kíváncsian. —Úgy ám, fiam! — bólogatott a vén tűzokádó. — A világ minden titka. Aki megleli ennek az eredetijét, birtokába jut a világ minden titkának, és övé lesz a legnagyobb hatalom, ami csak létezhet ezen a földön. —Én megszerzem! — kapott a szón a fiú. —Nem hinném! — kacagott a Sárkány. — Aki vágyik rá, nem találhatja meg; és aki minden hatalmat birtokolni akar, sohasem kaphatja meg a Sárkányspirállal járó hatalmat. —Ennek mi értelme van, Nagybölcsességű Uram? —A Sárkányspirál egyszer majd felfedi magát, amikor szükség lesz rá. Addig hiába keresik. —Sokan keresik, Nagybölcsességű Uram? —Sokan, fiam. Karddal, varázslattal vagy gonosz mágiával. —Senki sem találta meg eddig? —Senki, fiam. —A Sárkányspirál az enyém lesz! — erősködött az ifjú. —Hát csak keresd! Az ifjú évtizedekkel később aggastyán korában, a halálos ágyán mesélte el a történetet az unokájának. A Sárkányspirált az unoka unokája sem találta meg.