Éjszakai égbolt [antikvár]

„A nő hátrarúgott. Közelebb kellett húznia magához, hogy ne legyen helye rugkapálni. Mikor sikoltozni kezdett, Vasson döbbenten állapította meg, hogy pontosan tudja, mit kell tennie. Az egyik karjával átfogta a nő nyakát, és amint az fölemelte kezét, hogy kiszabaduljon Vasson szorításából, már egyszerű volt a tenyerét a nő torkára csúsztatnia.”