Elhantolt igazság [antikvár]

Emlékeznek 1985-re? 1985-ben a Bath Boutique-ban dolgoztam a minnesotai Rochesterben, és egyedi tervezésű vécéülőkéket meg nyúl formájú fogkefetartókat árultam. Két évre voltam attól, hogy az első könyvem kiadóra találjon, és három évre a megjelenésétől. 1985-ben Ronald Reagan megkezdte második terminusát az Egyesült Államok elnökeként. Az igazi nők válltömést hordtak, dauerolták a hajukat, és Thomas Selleckbe meg Don Johnsonba voltak szerelmesek. A mobiltelefonok téglanagyságúak voltak, és fogantyús táskákban hordtuk őket. A Go-Go feloszlott. Madonna berobbant a köztudatba, Bruce Springsteen pedig a Born in the U.S.A.-t énekelte. Ahogy a Hat láb mélyen körvonalazódni kezdett a fejemben, tudtam, hogy ez a könyv a múltban játszódik majd. Úgy véltem, jó mulatság lesz. Talán rám tört egy kis nosztalgia a lábmelegítők és a hajrázós heavy metál bandák iránt (mint a Van Halén és a Mötley Crüe). Ám egészen addig nem döbbentem rá, hogy van valami végtelenül kényelmetlen 1985-tel kapcsolatban, amíg el nem merültem a könyvben: az igazságügyi tudományok és technológia vonatkozásában a kőkorszakban jártunk akkoriban. Képzeljenek el egy seriffhivatalt számítógépek nélkül! Még emlékszem rá, hogy a nyolcvanas évek végén egyszer jártam egy törvényszéki hivatalban, ahol az irodai kívánságlistán olyan egzotikus dolgok szerepeltek, mint a fax és a fénymásoló.