Eljátszott tisztesség [antikvár]

Részlet: ELJÁTSZOTT TISZTESSÉG i - Már megint elmész, apám?,kérdezte Clarisse, és szomorúan tekintett á férfire. - Igen! Ma este szerencsém lesz! Érzem, hogy hatalmas összeget nyerek, aztán abbahagyom örökre! Tudom én, hogy nem a légjobb életed van mellettem, kislányom, de ezen változtatni fogok. Meglátod, leszel te még jó parti, akár egy grófnak, vagy bárónak is! , - Ugyan, apa! Soha, egyetlen alkalommal sem tértél haza, hogy ne veszítettél volna! Inkább valami munka után kellene nézned, ami biztos pénzt hoz a házhoz! - Mi a fene! Már egészen úgy beszélsz, akár egy felnőtt! - nézett rá az apja elcsodálkozva. -Igen! Felnőtt lettem, ha nem vetted volna észre! -mondta Clarisse és kihúzta magát, hogy ezzel is bizonyítsa állítását. - Tényleg! Tényleg az lettél, így hát megkérlek, gondolkozz is felnőtt módjára! Meg kell értened, nem ülhetek itthon a szoknyádon! - motyogta a férfi, aztán megölelte a lányát. - Ne zsémbeskedj velem, kicsim! Csak ^zért megyek el, hogy végre meggazdagodjunk! Ma este nagyon jó formában érzem magam, meglátod, szerencsém lesz! - Bárcsák egyszer úgy is lenne! - sóhajtott fel Clarisse és megcsókolta az apja arcát. Mit tehetett? Erőnek erejével, vagy kötéllel nem tarthatta itthon. Janvier kilépett az ajtón. Hosszú léptekkel indult a Fácánkakas felé, mély szinte már a második otthona évek óta. Ez a vendéglő aránylag ismert és nevezetes, hely volt, nemcsak polgárok, de előkelő urak is szívesen látogatták. Hatalmas kártyapartik folytak itt estéről estére.