Elképesztő gyilkosság [antikvár]

"Odabent sietve dobálta le magáról a ruhát és meztelenül, túlzó mód fölajzva szorította magához a teltkarcsú, Éva-kosztümös, szőke lányt. Mirjam előre kérte a száz dollárt. A férfi nem vitatkozott a sorrenden, átnyújtotta a pénzt. Akkor Mirjam unottan hanyatt vágta magát az ágyon és intett a fölgerjedt férfinak, hogy gyerünk, gyerünk, nincs idő vacakolni. Sietve szeretkeztek, mert Mirjam közben is sürgette a vendéget. Az meg morcos volt, hogy itt örökké rohannia kell. Hogyan élvezze akkor a gyönyört? Jó lenne kissé kényelmesen eljátszadozni, kipróbálgatni azokat a változatokat, amelyeket képes pornófüzetekben lát, avagy haverjának, Baudoin Menniet-nek a videofilmjein. Nincs rá mód: Mirjam siet. Műlihegéssel, műélvezettel, rutinos, betanult mozdulatokkal, közönyös képpel „dolgozott”, hogy a vendége mielőbb elérje, ami hiányzott. Az ablakon ezalatt már számosan kocogtattak, a férfinak végül még felöltöznie és távoznia is rohanva kellett… Hazatérve a svábbogaras, patkányoktól látogatott szállásra, a roskadozó penzióba, nem is fogadta a tulajdonosnő, madame Jourdain köszönését. Fölment a szobájába, ruhástól dobta le magát a foltos ágyneműre a nyikorgó vaságyon. Elnyomta az álom. A feladat végrehajtása előtt még ki akarta aludni magát…" „Felemelte a revolvert: Gyerünk, gyerünk, sietnem kell! – A férfi kelletlenül nyúlt a farzsebébe, ahol az irata és a dollárja volt. Lassú mozdulattal fölállt, mint aki teljesíti a követelést, elővette a pénzt, mint aki át akarja adni, majd hirtelen mozdulattal fölrúgta Virgil kezét, amelyben a revolvert tartotta… A rúgástól kirepült a revolver Virgil kezéből. A kemény, izmos férfi rávetette magát, két marokra fogta a nyakát. Pár perc múlva Virgil megszűnt lélegezni…”