Ellenállás [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Katy Régen volt egy tervem arra a valószerűtlen esetre, ha bekövetkezne a világvége. Valami olyasmi szerepelt benne, hogy felmászom a háztetőre, és torkomszakadtából eléneklem az R.E.M It's the End ofthe World as We Know It (And I Feel Fine) című számát, de hát a való életben ritkán lehetünk ilyen menők. Megtörtént - az ismert világvége elérkezett, én pedig kicsit sem éreztem jól magam tőle. Menőnek még kevésbé. Kinyitottam a szemem, és a vékony fehér függöny széléhez óvatoskodtam, hogy kileshessek az ablakon a megtisztított udvarra és a sűrű erdőbe, amely Luc kis házát vette körül az Idaho állambeli Coeur d'Alene városkában, amelynek a nevét kiejteni se tudtam volna, nemhogy leírni. Az udvar üres volt, a fák közül nem láttam villódzó fehér fényt kiragyogni. Senki nem volt ott. Pontosabban semmi nem volt ott. Nem csiripeltek, nem repkedtek a madarak, nem motoszkált sehol semmi erdei lény. Még a bogarak sem zümmögtek. Minden mélységesen nyomasztó némaságba dermedt. ^ 7 s-