Elveszett álmok vonatán [antikvár]

Kiss Kálmánné Németh Irén Volt egyszer egy hadikórház… (Eger, Magyar Vöröskereszt Heves Megyei Szervezete, 2011) című kötetében is második világháborús egri emlékeit örökítette meg. A közel kilencven esztendős szerző ismét innen indul, ám munkája több emlékezésnél, a történet középpontjába egy viszonzatlanul maradt szerelmet helyezve. A rövid előszóból megtudhatjuk, hogy az átlagos kistisztviselői családba született lány hogyan szerzett 1942-ben ápolónői képesítést, és került 1943. február 4-én az akkori egri Irgalmas - ma Markhot Ferenc - Kórházba, majd a fiúkollégium épületéből átalakított 547-es Hadikórházba. Fáradságos munkát végzett itt, reggel héttől este hétig, heti egy pihenőnappal, majd később a műtőben is segíteni kezdett. És itt ismerkedett meg 1944. május 7-én azzal a Kovács Jóskával, egy sebesült katonával, civilben friss diplomás tanítóval, akivel egymásba szerettek. Első szám harmadik személyben elmesélt történeteinek első fele a megtörtént eseményeket dolgozza fel: szerelmük elmélyülését, kibontakozását és drámai végét. A férfi anyja ugyanis elintézi, hogy fiát átszállítsák egy nyíregyházi hadikórházba, és bár egy ideig leveleznek, végül a kapcsolat megszakad - az egyébként nős, és egy négyéves gyermeket is nevelő - Jóskával. A második, terjedelmesebb részben a szerző sorra vizsgálja a véletleneket, a buktatókat, és a "mi lett volna, ha?" kérdésre válaszolva különböző elképzelt utótörténeteket alkot meg, melyek mindegyike - gazdag fantáziája révén - a boldog végkifejlethez vezet.