Emlékedből élek [antikvár]

Első fejezet Nathan Nem vettem fel a telefont. Ezt sosem fogom megbocsátani magamnak, bár később megtudtam, hogy nem számított. Már túl késő volt. Nem tudom, ki hívott A rendőrség? Vagy egy idegen? Sosem fogom megtudni, de a hívás időpontja egyre kísértett: 11:42. Csak percek teltek el a feleségem halálának pillanata óta a tanúk szerint. Nyilvánvalóan valaki pont akkor nézte meg a telefonján, hogy hány óra van, miközben egy őrült fegyvert rántott, és lelőtte a feleségemet. Én épp egy megbeszélésen ültem, fontos tárgyalás volt, ajánlatot adtunk egy új belvárosi épület tervezésére egy rémségesen csúnya, lebontásra ítélt, hatvanas évekbeli irodaépület helyére. Egy európai bank ide akarta költöztetni a központját a Grand Streetre. Építészirodát kerestek, így eljöttek hozzánk, a kisebbfajta startuphoz, mert már nyertünk pár komolyabb díjat, és a minőségi munka is a jó hírünket vitte. 9