EPL szindróma [antikvár]

Részlet a könyvből:- Jim, te reszketsz!- Tudom - ismerte el. - A kutyák miatt... olyan, akár egy fóbia. Egyszerűen csak rám tör a semmiből. Elég meglátnom egy pincsi posztert, s már ömlik rólam a verejték.Hagyta, hogy a lány elvegye tőle a kulcsokat, bevezesse, s leültesse a kopott kanapéra. A visszaúton még nem volt semmi baja, de most úgy érezte, idegei pattanásig feszülnek, akár a túlhangolt hegedűhúrok. Linda kiment a konyhába, de néhány perc múlva jött is vissza egy félig töltött pohárral, melyben nem lehetett más, csakis a maradék kis malátasöre.- Tessék - szólt gyengéden, és ajkához segítette a poharat. Jim keze annyira remegett, hogy a pohár nekikoccant a fogának. - Jobban érzed magad? - kérdezte a lány, mire ő bólintott.Egy-két perc elteltével hátradőlt, s nem sokra rá minden elsötétedett előtte.Linda várt egy kicsit, majd a nevén szólította. Jim nem reagált. A lány ellenőrizte a pulzusát. Rendjén levőnek találva az ajtóhoz ment, és háromszor föl-le kapcsolta a villanyt.Miután leadta a jelet, a konyhába sietett, s előkészítette a nagy asztalt.