Erebos [antikvár]

Részlet:Mindig éjszaka kezdődik. Éjjelente töltöm meg sötétséggel a terveimet. Ha valamiből túlságosan is sok jutott nekem, az a sötétség. Termékeny táptalaja mindannak, amit termeszteni szeretnék.Ha dönthettem volna, mindig is az éjszakát választottam volna a nappal helyett, és a pincét a kert helyett. Nyomorék ötletförmedvényeim csak naplemente után merészkednek ki fedezékükből, hogy fagyos levegőt szippantsanak. Arra várnak, hogy valamiféle sajátos, groteszk szépséget adjak torz testüknek. A csalinak szépnek kell lennie, hogy a zsákmány csak akkor vegye észre a horgot, amikor az már mélyen a húsába hatolt. Az én zsákmányom. Szinte ismeretlenül is meg tudnám ölelni. Bizonyos értelemben meg is fogom tenni. Egyesülni fogunk a szellememben.Nem kell keresnem a sötétséget, mindig körülvesz, úgy árasztom magamból, akár a lélegzetemet. Időközben mindenki elkerül, és ez jó. Ólálkodnak körülöttem, suttogva, kelletlenül, gyáván. Azt hiszik, a bűz tartja őket távol, de én tudom, hogy a sötétség az.