Eskü [antikvár]

PROLÓGUS142 ÉVVEL AZ URALKODÓK FORRADALMA UTÁNAhogy a kislány belépett a hálószobába, a levegő nyomban megtelt elektromos feszültséggel, mintha tomboló vihar közelegne. Egy gyermek volt csupán, a jelenléte mégis mindent megváltoztatott.Erejét összeszedve, a Királynő elfordította fejét a párnán, és figyelte, ahogy a kislány papucsba bújtatott lábacskáival nesztelenül beoson, a mellére szorítja állát, és kis kezével a hálóinge szélét babrálja-gyűrögeti.Az őrök semmit sem vettek észre a levegőben vibráló feszültségből, de a Királynő vére egyszerre hevesebben áramlott, a szíve gyorsabban lüktetett. Még a légzése is könnyebbé vált - nem zihált, nem fulladozott már, mint az imént.- Hagyjatok magunkra! - utasította a gyermeket kísérő férfiakat. Valaha tekintélyt sugárzó hangja most rekedten, elhalóan szólt. Az őröknek semmi okuk nem volt megkérdőjelezni a parancsot; a leány nyilvánvalóan biztonságban lesz az édesanyjával.A kicsi összerezzent a mögötte becsukódó ajtó zajára, a szeme tágra nyílt, de még mindig kerülte az anyja pillantását.C 10 BO