Ex-feleség [antikvár]

Részlet a könyvből:Négy éve annak, hogy az uram elhagyott. Hogy miért - ma sem tudom és sohasem tudtam igazán megérteni. Az a gyanum, hogy ő maga sem tudta. Ma, mikor az akkoriban katasztrófának látszó esemény indító okaival együtt elvesztette már jelentőségét, mindinkább hajlandó vagyok azt hinni, hogy az uram végül csak azért szánta rá magát arra, hogy elhagyjon, mert ennek a lehetőségnek első említésénél mindjárt szörnyű jeleneteket rendeztem.Természetes, hogy az alatt az őrjítő hat hónap alatt, amely végleges távozását megelőzte, tucatszám talált okot cselekedetének igazolására. Egyikre-másikra ma is emlékszem még. Hol azt mondta, hogy megcsúnyultam, hol azt, hogy egyebem sincs, csak a szépségem. Hol arról panaszkodott, hogy az ügyei nem érdekelnek, hol arról, hogy erőszakosan beleavatkozom a dolgaiba. Egyszer azt vetette a szememre, hogy bátortalan vagyok, máskor nagyon is temperamentumosnak látott; hétfőn azzal vádolt, hogy nincs erkölcsi érzékem, kedden azzal, hogy túlságosan szemérmes vagyok. Néha azt mondta, hogy azt a nőt akarja elvenni, akit igazán szeret, néha meg fogadni akart velem, hogy - ha tőlem egyszer megszabadul - sohasem házasodik újra.