Ezüst és csont átka [antikvár]

HÉT ÉVVEL EZELŐTT Lancashire, Anglia Az első, amit meg kell tanulni az antiqua-vadász munkában az, hogy soha ne higgy a szemednek. Nash ezt természetesen kicsit másképpen fogalmazta meg: Minden varázslás félig illúzió. A másik fele sajnálatos módon véráztatta terror. Abban a pillanatban azonban nem féltem. Olyan dühös voltam, mint egy tomboló, karmolva kapálózó macska. Itt hagytak. Megint. Két kézzel támaszkodtam a kerti fészer ajtókeretének két oldalára, és olyan közel húzódtam a bűvös átjáróhoz, amennyire csak tudtam, anélkül, hogy beléptem volna. Az antiqua-vadá-szok ezeket a sötét alagutakat Vénáknak nevezték, mert egy pillanat alatt át lehetett rajtuk jutni egyik helyről a másikra. Pontosan olyan volt, mint az érhálózat. Ebben az esetben az alagút egy rég halott varázslónő titkos kamrájához vezetett, ahol a legértékesebb dolgait tartotta. Nash ősrégi mobiltelefonjának repedt kijelzőjén megnéztem, mennyi az idő. Negyvennyolc perc telt el azóta, hogy láttam őket eltűnni a Vénában. Nem tudtam elég gyorsan futni ahhoz, hogy utolérjem őket, és ha meg is hallották a kiáltásaimat, egyszerűen úgy tettek, mintha meg sem hallották volna.