Falmászók [antikvár]

Részlet:Judith érezte, hogy a két ujja, amivel az egyenetlen, szürke sziklaperembe kapaszkodott, lassan elgyengül. Aggódva pillantott le; alatta négyméteres szakadék ásított. Tekintete felsiklott a sziklafalon, de még legalább három méter választotta el a csúcstól. Száraz torokkal nyelt egyet, és lassan, vigyázva felhúzta a jobb lábát biztosabb támasztékot keresve. A telefonja ezt a pillanatot választotta arra, hogy őrült csilingelésbe kezdjen. Mint egy megvadult Mikulás-szán.Judith hitetlenül rázta a fejét, majd gyakorlott mozdulattal kezet váltott. Bal keze mutatóujja egy régi sérülés miatt ugyan sokkal gyengébb volt, de a jobb fülére erősített bluetootht másképp nem érte el. Amennyire csak lehetett, a falhoz simult, és egy gyors mozdulattal bekapcsolta a headsetet.- Szia, anya - sóhajtott nagyot, amikor meghallotta a hívó hangját. - Nem, persze hogy nem zavarsz. Hallgatlak.* * *