Fekete rontás [antikvár]

Táblái és borítója enyhén kopottasak.
Texas keleti fertálya, kánikula. Hap Collins és Leonard Pine az utóbbi elhunyt nagybátyja házát takarítják, mikor egyik nap a korhadó padlódeszkák alatt rábukkannak valamire. Valami förtelmesre. Nem lehet fölötte átsiklani, nem lehet visszatemetni. Muszáj lépni. Hap a rendőröket akarja hívni. Leonard a fekete bőrűek lakta környék íratlan szabályaihoz tartva magát, lebeszéli. Majd ők... A csóró, fehér napszámos Hap, és a csóró, fekete Leonard belevág. Mind mélyebb bugyrokban és mind sötétebb és sötétebb titkokban vájkálnak, hogy aztán a végén valami olyasmi derüljön ki, amire senki sem számít. A Fekete rontás úgy indul, mint egy gőzmozdony: kicsit lassan talán, de már az első pillanattól érezni, hogy hatalmas erő munkál benne, s bármelyik pillanatban észvesztő sebességre kapcsolhat. Így is történik. Szóval ez egy nem akármilyen könyv. Ezt mondja róla a Booklovers, a Los Angeles Times, a New York Times, amely az év egyik legérdekesebb kötetének minősítette, és mondja az angol- és amerikai írótársadalom, amely legmagasabb szakmai kitüntetésekre érdemesítette a szerzőt. Joe R. Lansdale megkapta már a British Fantazy Awardot, az American Mystery Awardot, és a Bram Stoker Awardot - ez utóbbit négyszer is.