Félreértelmező kéziszótár [antikvár]

Az előszókat ugyanis mindig utólag írják. Az utószókat szokták előre megírni. A rutinos olvasó viszont egyiket sem olvassa el. Pedig az előszó is nagyon hasznos olvasmány, ebből tudjuk meg, hogy a könyv miért íródott. Ismert más álláspont is, amely azt vallja, nagy baj van, ha az előszóból kell megtudni, hogy miért íródott a könyv! Ez a könyv a Magyar Köztársaság legnagyobb kincséről szól! Ez a kincs -itt most nem részletezendő okok miatt- nem a föld mélyén lapul, nem is a bankok páncéltermeiben, nem lehet kivinni a tőzsdére, és még GDP-nkbe sem számít bele. Ez a kincs ugyanis a magyar nyelv! A nyelvünk, amely hallatlanul gazdag és folyton változik: a szavak új értelmet kapnak, új szavak születnek, mások eltűnnek, hogy majd évtizedekkel később esetleg teljesen más jelentéssel jelenjenek meg újra. Nyelvünk a leggazdagabb humorforrás, és a legnemesebb játékszerünk gyermekének is nyilván az a kedvenc játéka, hogy gyémántokkal golyózik. A játék során a szavak szokatlan jelentéseit fedezhetjük fel, bár az is lehet, hogy ez volt az eredeti jelentése, csak eddig félreértelmeztük...