Fiú a küszöbön [antikvár]

ELSŐ FEJEZET KEDD VAN, dühösen ébredek. Ez gyakran előfordul velem, hogy őszinte legyek, de ma még a szokásosnál is rosszabb. Először is, mert egyedül ébredek - Johan ebben a hónapban már harmadszor ment Londonba —, másodszor pedig, mert október van, és majdnem kilencig teljesen sötét lesz. Kelletlenül kikászálódom az ágyból, és egy darabig elácsorgok a kikötőre néző ablakban. Még hét óra sincs, de az öböl túloldalán már kocsik araszolnak az autópálya felé. A kikötő vize vékony, kíséreties jégrétegen át tompán tükrözi a holdfényt. Odalent a lányaim máris elkezdtek veszekedni. A telefonomra pillantok, és látom, hogy teli van üzenetekkel meg nem fogadott hívásokkal, de most még egyszerűen képtelen vagyok foglalkozni velük. A múlt héten annyi minden összejött, hogy alig voltam bent az irodában, de ma bemegyek. Veszek egy-két eltúlzottan mély levegőt, és tekintetemet a holdra szegezem, amely még mindig magasan áll az égbolton; az odafigyelés viszi előre az embert, hallottam valahol. Megpróbálom olyannak látni Sande^ordot, amilyen nyáron szokott lenni, amikor tényleg öröm megállni itt az ablak-