Genezis [antikvár]

ELŐHANG Március 6. 23.15 Hideg, szeles, fenyegetően borús márciusi éjszaka ereszkedett a manhattani Lower East Side-ra. Bár nemsokára beköszöntött a tavaszi nap-éj egyenlőség, a tél még korántsem adta fel a harcot — ennek bizonyságaként lusta hópelyhek szitáltak az alacsonyan húzódó felhőtakaróból, mely úgy kavargott a város felett, mint egy boszorkány varázsfőzete. A hőmérséklet tartósan 3-4 fok körül maradt, így ezek a mikroszkopikus, összetett és megejtően szép kristályos struktúrák abban a pillanatban közönséges vízcseppekké alakultak, amint érintkezésbe kerültek a földfelszín valamely pontjával, ugyanakkor a 23. utca negyedik emeleti egyszobás garzonjának meghitt közegében olyan folyamat bontakozott ki, amely szögesen ellentétben állt a természet művének e szívsajdító pusztulásával. Az otthon átvitt és szó szerinti melegében a sejtszintű események egészen másféle láncreakciója indult be — a hópelyhek felolvadásának tökéletes antitézise. Éppen egy mérhetetlenül összetett és komplex szépség készült létrejönni, méghozzá több mint 100 millió mohó hímivarsejt erőteljes kilökődése nyomán. A romantikus együttlétben érintett személyek éppúgy nem voltak tudatában e csodálatos jelenségnek, mint a szörnyű következményeknek sem, amelyeket számukra tartogatott. Teljességgel megrészegültek a pillanat hevétől, és rábízták 7