Gyerekszáj [antikvár]

Bevezetés részlet: Gyerekszáj. Ezzel a rövid, összetett szóval illeti nyelvünk azt a sok humoros helyzetet, tréfás esetet, amelynek gyerekek a főszereplői, és az ő bemondásuk alakítja ki, vagy tetőzi be a komikumot. Szűk értelemben csak a bölcsődés- és óvodás korúak aranyos csacskaságait nevezik gyerekszájnak. A komikum forrása, ahogy a kicsi a maga szűk és különleges ismeretvilágát próbálja kivetíteni a felnőttek szigorú, egzakt életére, sajátságos bájjal és természetességgel. Az ilyen "gyerekszájakon" a szükők, rokonok nevetnek, s örömüket - ha tagadják is - fokozza, hogy mi "nagyok", mennyivel okosabbak vagyunk. A csöppségek jópofa mondásaira egyébként jellemző, hogy hatásuk elmesélve sokadrészére, leírva pedig szinte nullára csökken. Mert azon, hogy "rövidujjú nadrág", "apa fiúkori neve", "bepisilt a ridikül" (ha esőből jött a tulajdonos), stb. remekül szórakozhat a család, akiknek egyrészt úgyis minden nagyon fontos, amit csemetéjük mond, másrészt látják a furcsaságokat mondó bájos arcocskáját, amint teljes komolysággal formálja a szavakat, nem érti, miért derülnek rajta. Ezért az "igazi" gyerekszáj utánozhatatlan, visszaadhatatlan és ismételhetetlen.