Gyilkos [antikvár]

Részlet: 1. fejezet Nem fogom lelőni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem. Mégis mi a megfelelő reakció egy ilyen helyzetben? Hű, kösz, értékelem a megfontoltságát. Remélem, nem gondolja meg magát. Hm. Úgy hangzik, mintha gyilkos hajlamai volnának. Ha az embert kétségek gyötrik, ne mondjon semmit. A munkám miatt napi szinten gyötörnek kétségek, mégis mindenkinek ezt tanácsolom. Szótlanul ültem a széken, keresztbe tettem a lábamat, hogy nyugodtnak mutatkozzam, és továbbra is annak az embernek a szemébe néztem, aki az imént halálosan megfenyegetett. Válaszképpen derűsen rám nézett. A kifejezéstelen barna szempárban a megbánásnak halvány jelét sem láttam. Épp ellenkezőleg: dermesztő elégedettségről árulkodott. Ugyanezt a hátborzongató, lélektelen magabiztosságot láttam azoknak a pszichopatáknak a szemében is, akiket szuperbiztonságos cellákban őriztek. A velem szemben ülő ember még sohasem ült rács mögött. Nem érzékeltem a szokásos figyelmeztető jeleket. Nem tapasztaltam téveszméket vagy parancshallucinációkat, sem bizarr mesterkéltséget vagy izgatott szeszélyességet, aminek hátterében az agy működésének zavara áll. A tesztoszteron sem csordult túl, ami zabolátlan erőszakhoz vezet. JONATHAN KELLERMAN 7 GYILKOS