Gyilkossági Rt. [antikvár]

Borítói néhol kopottasak, karcosak, foltosak, repedezettek.
Részlet ​a könyvből: „A gyilkos a kocsijában ült. A fegyverét rakta össze, olyan jól ismerte a mozdulatokat, hogy akár vakon is képes lett volna rá. Amikor elkészült a munkával, elégedetten szemügyre vette, majd berakta a tárat. Nyugodtan, türelmesen dolgozott. Élesre töltötte a fegyvert, majd kabátja alá csúsztatta. A mellette levő ülésen harisnyaálarc hevert. Tudta, hogy rövidesen meghal a játszma harmadik áldozata is. Az ég kissé kitisztult. A férfi biztonságban érezte magát. A szürke Chevyt az egyik parkolóban kötötte el, és úgy döntött, hogy munka után leállítja valahol, majd gyalogosan megy haza. Tisztában volt vele, hogy jól végzi a munkáját. Hiszen olyan könnyű dolog becsapni az embereket. Soha nem érzékenyült el, ami nagyon fontos a szakmában. A félelem pedig egyszerűen hiányzott a szótárából. A legfontosabb az, hogy a kockázatot, amennyire lehet, csökkentse az ember. Volt ideje bőven. Nagyot nyerhet az üzleten, ilyesmiért érdemes várni. Hirtelen megpillantotta az irodaépület felé közeledő kocsit, beindította a motort. Halkan fütyörészett magában.”