Gyönyörű bestiák [antikvár]

EGY A HEGYOLDALBAN, MAGASAN a kikötő fölött Codring- . tonék átaludták a száraz júniusi reggeleket a villájukban, a ciprusok és az ajtók fölé kifeszített napernyők árnyékában. Pizsamás kényelemben heverésztek a bizánci ikonok és az ídrai kapitányok portréi között, nem is sejtve, hogy lányuk, Naomi hajnalonként úszni jár; egy órával napkelte előtt felöltözött szobája hűvösében, alakját félig visszatükrözte a toalettasztal tükre. Kettős kézelős batisztblúzt húzott bőrszíjas nyaklánccal, vállára vetette kis farmer strandtáskáját, és elindult az apja házából lefelé a fehérre festett lépcsőn. Követte a kikötőbe vezető keskeny, tekergőző lépcsősort, amit vaskorlátos pihenők szakítottak meg, melyekről váratlan kilátás nyílt a tengerre az éjszaka hűvösét foglyul ejtő boltívek alól; a Poleitai feliratú, elvadult telkek és a családi hálószobák ablakai ilyenkor az égre nyíltak, és mozdulatlanná dermedt pillangók lepték el őket. Lent a városban Naomi elsétált a Hotel Miranda mellett, melynek falához egy vasmacskát láncoltak, az ajtaja mögött pedig kéken ragyogó ólomvirágok titkos kertje lapult. Egy pap ücsörgött a lépcsőn, mint aki vár valamire, és biccentett Naominak. Ismerték egymást, anélkül hogy tudták volna egymás nevét. A mindig ugyanolyan szent szakáll és a lány, aki minden nyáron halk léptekkel n