Gyönyörű idegenek [antikvár]

Apa anyának építtette a házat a Langely-tó partján, abban a városkában, ahol felnőtt. Százhatvan kilométerre volt az üveges felhőkarcolóktól, amiket apa a nagyvárosban húzatott fel, és egy egész világnyira a Calloway névtől, pénztől és penthouse-tól az Upper East Side-on. A Langely-tó partján álló ház kicsit sem hasonlított a városka többi házára, amiknek már szürkült a zsaluja, és megroggyant a garázsa. Nem, a Langely-tó partján álló ház nem is ház volt. Inkább egy emeletes, kőből épült erődítmény, amit széles kerítés és áthatolhatatlan sövénybokrok vettek körül. Amikor kislány voltam, mindig ebben az erődítményben töltöttük a nyarat. Emlékszem a pizsamapartikra, amiket egy sátorban rendeztünk a hátsó udvaron, és délutánonként sokat napoztunk a part mellett himbálódzó tutajunkon. Emlékszem, mindig hűsítő limonádé várt minket a verandán, és látom magam előtt a szellős, nyári ruhákat és széles karimájú kalapokat, amiket anya viselt. Régen azt hittem, apa azért építtette a házat, hogy kizárja a külvilágot, de aztán Hank bácsi megtalálta a fényképeket. Egy cipősdobozban voltak elrejtve egy meglazult padlódeszka alatt a szüleim hálószobájában. 2007 nyarán készültek, néhány héttel anyám eltűnése előtt. Amikor megláttam a fotókat, rájöttem, hogy mindenben tévedtem. Mert apa nem azért építtette a házat a Langely-tó partján, hogy kizárja a külvilágot, hanem azért, hogy minket bent tartson. r- a- .