Ha felkel a nap... [antikvár]

"David megsimogatta az arcát: - Állok rendelkezésedre, ha dicséretre van szükséged. Rachel megborzongott, ahogy a fiú hozzá ért. Elfutotta a pír, tenyerét a fiú kezére szorította, aztán elvonta az arcától. Hátralépett. - Ó, ő... nos, igen. Most megyek, még találkozunk! Kedvesen búcsút intett, aztán elsietett. A fiú utána nézett, és azon töprengett, hogy vajon elrontott-e valamit? "De hát elpirult! - gondolta. - Lehet, hogy túl korai volt."