Haláltánc [antikvár]

1.-Van még erőd?-Már nem sok.-Pedig most össze kell szedned magad -Ne félj, menni fog. Hiszen ez végül is csak négy és fél perc !-De milyen négy és fél, öregem? Ha eddig még nem haltál bele, akkor majd most -Kösz a jókívánságot.A párbeszédet a felharsanó zene szakította félbe. A zenekari árokból valósággal áradt a muzsika, szépen felívelt. Rejtett ritmus dübörgött benne, egyelőre még csak az. Henri szinte a zsigereiben érezte, és csak arra várt a sor elején, hogy meghallja az üstdob ismerős ütéseit. A negyedik ütésre kell indulnia. Trikója testére tapadt, érezte, hogy a verejték már teljesen átitatta, bőrét csípte a sós nedv.Mögötte ott sorakoztak a többiek. Nem értek egymáshoz. Ha átnézett a színpadon, pontosan magával szemben, a másik oldali takarásban, akkor látta a lányokat. Köztük Martina az első, és amikor berohanva egymás mellé kanyarodik a két sor, Martina mellette fut majd. A kezüket egymás felé nyújtják, de nem, nem szabad megérinteniük a másikat. Addigra különben is felerősödik a ritmus, elhalkul a zene, és ők egy pillanatig csak a másik szemét látják majd. Aztán a koreográfia szerint el kell fordulniuk egymástól, mindegyik körbeszalad a még üres színpadon. Ezért jó elsőnek lenni a sorban, nem kell a többiekre figyelni. Inkább csak arra kell ügyelni, nehogy túl közel legyen az előtte szaladóhoz, de nem is szabad tőle leszakadni. A sok gyakorlás után persze már akár be-