Halott a mocsárban [antikvár]

Részlet a könyvből:Nógatta a lovász a Rárót, odaért a főhadnagy mellé. Az út szélesen vezetett, több keréknyommal az erdőn át, azután kezdődött a mocsár.- Főhadnagy elvtárs, nyugtalan a Ráró.- Az én lovam is, Janik.- Éreznek valamit - mondta a fiú, s előrehajolt, rá a lova fejére.- Farkast érzett... - Horváth főhadnagy nevetett. - Hagyja, Janik, a dajkameséit!Akkor a kiáltás. Nagyon messziről. Kiáltás volt-e valóban?- Hallotta maga is? Gyerünk!Eldübörögtek a mocsár felé. Suhantak mellettük a fák. A part egy helyütt leszakadt, és vége az útnak.- A távcsövet, Janik!Horváth lehuppant a lóról. Küldhette volna Janikot is, de ő ment, a rossz bal lábával. Lehajló ágba, bokorba kapaszkodott, görögtek már a rögök, puffanva érkeztek le, szétrobbantak a korható fatörzseken. Ő tudta csak, merre vezet ösvény keresztül a mocsáron. Jobbra a falu, balra a határ felé. De falu és határ is messze van innen.