Bővebb ismertető
üveges szemek, így mondják, ugye? Élettelen, üres, halott. Üveges szemek követték mostanában mindenhová, nem tágítottak, csak egy pillantásnyira voltak tőle. Megbújtak az elméje zugaiban, elkísérték az álmok világába. Az ő üveges szemei, amikor kihunyt belőlük az élet fénye. Fel-felvillantak a röpke pillantásokban és a legsötétebb árnyak közt, olykor még a tükörben is, a saját arcán.És most is egyenesen őt nézték. Üveges szemek, egy galambtetembe zárva, ami a bejárat előtt hevert a kocsifelhajtón. Üres és élettelen, Pip csak a saját tükörképét látta bennük, amikor letérdelt és kinyújtotta a kezét. Nem azért, hogy megérintse, csupán közelebb akart kerülni hozzá.-Kész vagy, tücsök? - szólalt meg a háta mögött az apja. Pip összerezzent, amikor a hangosan becsapódó bejárati ajtó visszhangjában egy fegyver dörrenése bujkált. Pip másik állandó társa.-I-igen - válaszolt, és feláUt, közben összeszedte magát. Lélegezz, csak lélegezz, amíg vége. - Nézd - mutatta teljesen szükségtelenül. - Egy galambtetem.Az apja lehajolt, szemügyre vette, fekete bőre ráncokba gyűrődött a szeme körül, ahogy hunyorított, makulátlan háromrészes öltönyének nadrágja pedig megfeszült a térdén. Majd