Hát azt hallotta már...? [antikvár]

Köszöntelek nyájas olvasó! Köszönöm, hogy kevés pénzeden megvásároltad ezt a kis könyvecskét. Remélem megtalálod benne mindazt a humort, szórakozást, mely néhány óra önfeledt kacagást ígér. Erre ebben a felgyorsult és elridegült világban egyre jobban vágyik a szív, a lélek és a szellem. Felfrissülésnek szánom e néha csacska, de néha bölcsebb poénokat, melyek kivétel nélkül az életből merítettek és rólunk szólnak. Ha a viccek között egy-egy ismerősebb is akad, az csupán annyit jelent, hogy Ön nem újszülött! Mint tudjuk, nincsenek régi viccek, csak Öreg emberek vannak! A viccek egyike-másika bizonnyal ismerős lesz, hiszen a vicc mint a népdal is, kortalan. Része a népi kultúrkincsnek. Nincs szerzője, csak gyűjtője, és nem magántulajdon, hanem közkincs. Mint a népdal szájról szájra terjed, és mindig átalakul. Talán e kötet is hozzájárul ahhoz, hogy az általam hallott legjobb viccek egy része összegyűjtve egy ideig fennmaradjon. Jó szórakozást és derűs perceket.