Hát, nem tudom... másodszor [antikvár]

A költőként ismert Tőzsér Árpád (1935) legutóbbi „prózai“ kötete, a Pozsonyi Páholy (Kalligram, 1994) nem tartalmazta az irodalomtörténészként, kritikusként is aktív szerző tanulmányait, irodalomkritikáit. Tőzsér ilyen jellegű legutóbbi kötete az 1992-ben megjelent Escorial Közép-Európában (Madách, 1992) volt. A nem létező tárgy tanulmányozásában megint az irodalomtörténész és kritikus Tőzsér hangját halljuk. Új műve természetesen most sem egyszeruen „szöveggyujtemény“, a többnyire terjedelmesebb tanulmányok, esszék határozott koncepcióba rendezettek. A legáltalánosabb strukturáló erőnek itt az a gondolat látszik, amely szerint a „nemzetiségi irodalom“, „nemzeti irodalom“, „világirodalom“ fogalmak a globalizáció mai fokán immár revízióra szorulnak, s ezek helyett a szerző a konkrét nyelvekben képződő világirodalom, azaz a „világ-magyar“, „világ-szlovák“ stb. irodalom fogalmának a bevezetését és használatát javasolja.