Ház a félúton [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
A férfi a hátán feküdt, és üveges szemmel meredt a mennyezetre. Furcsán elszürkült kezei úgy kaparták a szőnyeget, mintha valami lassú, türelmes ujjgyakorlatot végezne; drapp, bő kabátja nyitva volt, és fehér ingét a szíve fölött szinte vidáman tarkította a vér. Bill térdre rogyott, és megint csak meglepődve hallotta saját, idegennek tűnő hangját: – Joe! Az isten szerelmére, Joe. – Nem nyúlt sógora testéhez. Az üveges tekintet lassan eltűnt a férfi szeméből. szeme csigalassúsággal oldalra fordult, és Billre tapadt. – Bill. – Vizet? A szürke ujjak gyorsabban kezdtek kaparni. – Nem. Már… Bill, én meghalok. – Joe, ki…?