Hideg veríték [antikvár]

Fedlapok sarkai enyhén kopottasak.
A halál macskatalpakon jár, a súlya három mázsa… Betört falak, szétzúzott kerítések, eltünt emberek… Jim Corbett is retteg, hiszen az emberevő tigris a legagyafurtabb gyilkos: lesből támad és cseppet sem fél… \szereti\ az embert! Ám a tigrisvadász tudja: ő az egyetlen reménye a gyászoló falvak lakóinak. Jim Corbett tehát újra és újra kockára teszi az életét. Nem vadászat ez már, inkább valami kétségbeesett párbaj, zúgó fülekkel hallgatózás órákon keresztül… rémlátások… iszonyú pillanatok, amikor a dobogó szív zaja mindent elnyom… Mert azt is tudja, a következő másodperc az utolsó lehet: váratlanul átölelheti egy hatalmas, csíkos mancs, tőrszerű karmokkal! Elmenni? Abbahagyni?… Lehetetlen. Talán éppen ez a kislány halna meg ma éjjel, aki most vizet nyújt neki… felnéz rá… bízik benne! Ki kell mennie a dzsungelbe. Akkor a tigris majd rá vadászik… és elkaphatja… Vagy elkapják – egymást…