Hiénák [antikvár]

Fedlapja kopottas, töredezett.
Megtalált! - villant át Enzo agyán. Eljött, hogy bosszút álljon! Gamba szaporán szedte a levegőt, úgy érezte, nyomban megfullad. Hátratántorodott. Érezte, hogy kiszárad a szája. Mit csináljak? - tépelődött magában. De semmi sem jutott eszébe, képtelen volt értelmesen gondolkozni. Gondolattöredékek villantak fel benne, de nem tudta értelmes egésszé összerakni őket. - Édes istenem, segíts! - sóhajtotta. Idegesen megtörölte a homlokát. Menekülni kell! Ez az egyetlen lehetőség! Gamba sarkon pördült, átvágott a szegényesen berendezett szobán. Sohasem érdekelte a környezete, nem volt igénye szép bútorokra, inkább a gyomrát kedvelte. Egy szelet ropogós sült hús számára többet ért bármilyen paradicsomi környezetnél. Óvatosan kinyitotta a bejárati ajtót. A folyosón csend volt, a képcsőházból sem hallatszott nesz. De, mégis ... mintha lépések közelednének. Igen, most már határozottan felismerte a léptek zaját.