Hód és fején kalap [antikvár]

Megfordult, ​hogy újra elinduljon, de nem látta Ninát. Hiába kutatta a szemével, hiába nézett jobbra-balra, a lány eltűnt. Maple önkéntelenül is valami fedezéket keresett. Mégis tőrbe csalták volna? Figyelmeztették Rómában, a kolumbiaiak is meg akarják szerezni az árut. S ahogyan megölték Francescót, úgy… Ez pedig ideális hely egy gyilkossághoz. A környéken senki. Egy élőlény sem. Egy tanú sem. Csak a halottak. Azok pedig, valóban… – As silent as the grave… – dörmögte. – Hallgat, mint a sír… Leguggolt az egyik sírhant mögé. És várt. Mozdulatlanul, mintha ő lesne a vadra, s nem is ő lenne az üldözött. Egy-két perc múltán azonban hirtelen előbukkant Nina. Tanácstalanul nézegetett körbe. Nem vette észre Maple-t. – Uram – kiáltania kellett volna, de valami visszafojtott furcsa hang jött ki a torkán. – Uram… Hol van? Az angol nem válaszolt. Nina azonban elindult az ösvényen, vissza a mecset felé. Pár lépés után meglátta Maple-t. Néhány pillanatig egymásra meredtek. A lány szólalt meg. – Várják már, uram. Maple lassan felemelkedett. Ebben a pillanatban éles csattanás hallatszott.