Hód küldetése [antikvár]

A fedőlapok szélei kissé kopottak.
- Baj van! - vakarta meg az üstökét a sofőr. - Kevés a szemét, nem teljesítik a normát - vigyorgott Török Feri. - Nem, de az igazgatóság utasítást adott, hogy írjuk össze, melyik házban van kazán - pattogott a sofőr. - Értesíteni akarják a rendőrséget. - A rendőrséget? - képedt el Szabó. - Igen. - A sofőr körülnézett, majd halkabbra fogta a hangját. - Állandóan ezt a területet járjuk, és a jó múltkor a mi kocsinkból kiürített szemétben emberi csontokat találtak. Szabónak leesett az álla. - Emberi csontokat? - Bizony. A guberálók fedezték fel. Mielőtt a szemetet összekaparják és prizmába rakják, átguberálják. A KÖJÁL-tól éppen kint volt egy orvos. Annak megmutatták a megégett csontot. Azt mondta, lábszárcsont, méghozzá emberé. Az orvos azonnal kihívta a vállalatunk vezérkarát. Mindenki ott nyüzsgött. Újra átvizsgálták az aznapi szemetünket. Még több apró csontot találtak. Azt mondta az orvos, ezek is embertől származnak. Most összeírjuk, hogy melyik házban van a területünkön kazán. A vezérkarunk ezt továbbítja majd a rendőrségnek. A többi az ő dolguk. Lehet, hogy valahol gyilkosság történt - mormogta Szabó.