Holtteste éltesse! [antikvár]

Borítói kissé kopottasak, maszatosak.
– ​Valaki bejött. Hirtelen leoltotta a villanyt. Rám oltotta… És meglökte a kezemet. Amikor lőttem. A villanyoltást, azt úgy hittem, benne van a tervben… – A kazettát nem te lőtted meg, ezt nekem ne mondd – felelte Joe. – Libbyt lőtted ugyanabban az időben. Ezt ő maga mondta nekem… – Rendben. – Most Nelsonon volt az elvörösödés. – Mit tudom én. Menjünk végig rajta. Ahogy volt. Akkor is azt fogom állítani, hogy… Joe suttyanás hangját hallotta. Aztán Luigi Nelson hangtalanul elterült. Rázuhant az imént hantolt sírra. Ráoltották a villanyt. Nelsonra most alaposan ráoltották. Miért nem lőttek rám, gondolta, és egyáltalán nem véletlenül… A golyó a lába előtt vágódott a földbe. Megtorpant. Felnézett a magasba. Megpillantotta a saját helikopterét. Libby integetett belőle. Akkor újabb lövés pukkant. Nem a helikopterből. Libby láthatóan beszélt valakihez… Integetett Joe-nak… és elindult a helikopterrel a liget irányába, amerről a lövések jöttek. Joe most megpillantotta Graculát is a helikopterben… Megnyugodott… De ki tudja. Ha Libby újra idelebeg, felhúzatom vele Nelsont, gondolta.