Idegen a parton [antikvár]

Egy idegen volt a parton. A házam előtt álldogált, és úgy bámulta, mintha ki akarná rabolni. A sors olykor lesből csap le ránk. De Aidán Callahan nem lesből támadt. O magabiztos volt. Ott állt a homok közepén, meredten nézte a vadonatúj, partra néző házamat, és úgy festett, mint aki épp valami rosszban sántikál. Tisztán ki tudtam venni az alakját, ahogy kibámultam a teraszablakon, el a végtelen hosszú medence felett, túl az óceánra. Igen, Aidán valóban vonzó jelenség volt. Én azonban egy húsz éve férjes asszonyként álltam ott, aki szerette a férjét, így ezt alig vettem észre. Ez a fickó azonban feltűnően erősnek látszott. Veszélyesen erősnek. És úgy volt öltözve, mint egy kisvárosi figura. Bő, sportos rövidnadrágot és izompólót viselt, a nyakában pedig aranylánc csillogott. A hozzá hasonló emberek előszeretettel nehezteltek az olyanokra, mint én, sőt olykor még ki is rabolták őket. Nemrégiben történt egy rablássorozat, mely több nagyobb házat is érintett. A háztulajdonosok azt hitték, hogy a helyi zsaruk szándékosan halogatják az ügy felgöngyölítését, talán mert az elkövetők a helyi srácok közül kerültek ki. Amikor megláttam Aidant, ahogy ott álldogált, elsőként ezek a rablások jutottak eszembe, és a hideg futkosott a hátamon. Elmesélek mindent, ami történt, az elejétől kezdve. Az Aidannel kapcsolatos első benyomásom az volt, hogy valószínűleg tolvaj lehet. Bárcsak hallgattam volna a megérzéseimre, megfordultam és elszaladtam volna az ellenkező irányba! De nem ezt tettem. Odasétáltam hozzá. Soha nem fogom megbocsátani magamnak, ami ezután történt.